Vonós hangszerek

A vonós hangszerek olyan hangszerek, amelyekre vonóval játszunk, ami a húrok rezgését okozza. A hangot a húrok egy rezonáns test segítségével hozzák létre, ezért a vonós hangszereket a kordofon hangszerek csoportjába soroljuk. A vonóval való játék mellett ujjakkal is játszhatunk a húrokon (pizzicato nevű technika), a közelmúltban pedig a modern dalok feldolgozásában többször is ritmikus, kéz ütésekkel is játszanak vonós hangszereken. 

A vonósok csoportjába a következő hangszerek tartoznak:

• hegedűk - a legkisebb vonós hangszer és az összes vonós hangszer közül ezt használják leggyakrabban szólóhangszerként;
• brácsák - valamivel nagyobbak mint a hegedűk és a zenekarokban, a kissé melegebb hangzással, szépen kiegészítik a kisebb hegedűket
• csellók - nagy ugrás a méretben, függőleges helyzetben tartjuk őket és ülve játszunk rajtuk;
• nagybőgő - a legnagyobb vonós hangszer, függőleges helyzetben tartjuk és állva játszunk rajta.

Amikor először úgy dönt, hogy vonós hangszeren szeretne játszani, valószínűleg még nem tudja pontosan, hogy melyiket válassza. Egyébként a leghíresebb zenekari vonós hangszer a hegedű, de lehet, hogy inkább a mélyebb brácsa hangot szereti, vagy csellóval vagy nagybőgővel még alacsonyabb regiszterben szeretne játszani. Ha egy zeneiskolai programban lehetősége lesz mindegyiket kipróbálni, ezt mindenképpen érdemes megfontolni.

Bármi is legyen a helyzet, valójában egy dolog a fontos: nincsenek jó vagy rossz döntések a hangszerek tekintetében. Olvassa el a hegedűkkel, brácsákkal, csellókkal és nagybőgőkkel kapcsolatos alapvető információkat, valamint mindegyikük rövid történetét, valamint azt a néhány részletet, hogy hogyan kell rajtuk játszani. Ezen információk birtokában ön és / vagy gyermeke, aki éppen belép a zene világába, felkészültebb lesz arra, hogy megalapozott döntést hozzon a vonós hangszer kiválasztásáról.

Hegedű

A hegedű, mint a vonós hangszerek négy alapvető csoportja közül a legkisebb, jellegzetes hangzást produkál, amely dallam lejátszására nagyon alkalmas. Emiatt minden zenekar, együttes vagy duett vezető hangszere és népszerű szólóhangszer. Klasszikus zenekarokban több a hegedű, mint bármely más hangszer, ahol a szerepe két részre oszlik: az első hegedűre (az elsődleges dallamot játssza) és a második hegedűre (harmóniát játszik).

Meglepődhet, hogy a hegedű legkorábbi verziói valójában három húros hangszerek voltak. A negyedik húrt 1555 -ben Andrea Amati olasz gyártó adta hozzá, hogy növelje a hangszer játéklehetőségeit.

Egyedülálló dinamikája miatt a hegedű kivívta a "zenekar királynőjének" hírnevét, amelyen különféle dallamokat lehet játszani, a rendkívül lágytól, az erős és drámaiig. Kivételes dinamikus képességeiről és jellegzetes hangzásáról ismert. Mindezek a tulajdonságok hozzájárultak a hegedű jelentős sikeréhez.

Bár igaz, hogy a hegedű a legkisebb hangszer a vonósok családjában, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik hegedű azonos méretű. Valójában a hegedű több méretben kapható, a legkisebb „1/32” modelltől a teljes méretű hangszerig (gyakran „4/4” -nek is nevezik). Ennek oka nagyon egyszerű: a hegedűnek szorosan illeszkednie kell az előadóhoz a megfelelő játék miatt, így a különböző méretek lehetővé teszik a zenészek számára, hogy már nagyon fiatalon elkezdjék a tanulást és ahogy nőnek, hangszert cseréljenek.

Minden hegedűn úgy kell játszani, hogy a bal vállhoz és az állhoz kell tartani, míg a bal kéz a hangszer nyakát támogatja és irányítja a hangokat és a vibrációt. A húrok, a vonóval a húrok mentén húzzva (vagy ütéssel, a „pizzicato” néven ismert technikával) rezegnek és hangot adnak ki.

Sok hivatásos zenész hegedül, de nem kötelező a szakmai szint elérése. Szórakozásból is játszhat a hegedűn, vagy szabadidejében felléphet, például a templomban vagy az iskolában. Fontos, hogy a hangszerből kihozza azt, ami önt kielégíti, ami lehet olyan egyszerű, mint a hang élvezete, vagy olyan szubjektív, mint az elégedettség érzése a saját haladása során. Emiatt a hegedű jó választás lehet.

Brácsa

A brácsa a hegedűből származó hangszer, ami megmagyarázza, hogy általában a zenekarokban miért a hegedű kiegészítéseként jelenik meg. De ne legyen megtévesztve: a brácsa minden bizonnyal önálló hangszerként is független lehet, vagy akár a hegedű helyét is átveheti egy együttesben, ha azt a zene megengedi. A brácsa valamivel nagyobb mint a hegedű, mélyebb, rezonánsabb hangzással, amely nagymértékben gazdagítja a felső regiszter vonós szakaszának általános hangzását.

Teljes hangzásnak köszönhetően a brácsa nélkülözhetetlen a vonószenekarok kialakulásához. Szép kontrasztot nyújt a valamivel kisebb hegedűk által keltett hangzáshoz és hozzáteszi az ellenpontot, amely időnként vezető szerepet tölthet be egy dinamikusabb dal előadásában - ezt a funkciót sok zeneszerző használja. Ha zenéjéhez mélységet és karaktert szeretne hozzáadni, akkor az ön számára a brácsa lehet a megfelelő hangszer .

Cselló

A hegedűhöz és a brácsához képest a cselló nagyobb ugrás a hangszer méretében. Ez a második legnagyobb vonós hangszer a nagybőgő után és sokkal alacsonyabb hangon ad hangot, mint a hegedű vagy a brácsa. A csellón is gyakrabban használnak „pizzicato” (ütés) technikákat, mégis leggyakrabban vonóval játszanak rajta. A csellóra írt zenék többségéhez szükség lesz az egyik vagy a másik játéktechnikára, de néhány dalban a két játéktechnika közötti váltásra is szükség van.

A cselló zenekari szerepe magában foglalhatja a kíséretet, a harmóniát vagy a vezető dallamot - néha mindhárom szerepét felválthatja egyetlen kompozíción belül. Akusztikailag a középső hangspektrumot foglalja el és szükség esetén ugorhat magasabb vagy alacsonyabb regiszterbe is. A cselló sokoldalú szólóhangszer lehet és döntő fontosságú a vonós szekciókban és a vonósnégyesekben is, köszönhetően annak, hogy meglehetősen sokféle hangot és dallamot tud produkálni.

Nagybőgő

A nagybőgő a vonós hangszerek családjának legnagyobb tagja. Gazdag, mély és lágy hangvételével sokoldalúbb, mint amilyennek első pillantásra tűnik - gondoljunk csak bele, milyen gyakran használják jazz zenészek a főszerepben. Ebben az esetben a nagybőgőt általában „pizzicato” technikával játsszák. Zenekari környezetben vonóval vagy „pizzicato” -val játszható, attól függően, hogy milyen az előadott zenedarab.

Leggyakoribban szimfonikus zenekarokban és más vonós együttesekben lehet a nagybőgőt munka közben látni és általában több nagybőgőst is alkalmaznak, míg a kisebb csoportokban általában csak egy nagybőgős szerepel. Nagyszerű dinamikája miatt a nagybőgő fantasztikus kísérőhangszer és általában a szólójátékban figyelmen kívül hagyják, bár a jó nagybőgősök nagyon virtuóz szóló betétekre is képesek. És mivel a zenei közősségekben mindig keresnek jó basszerosokat/bőgősöket, a basszus/nagybőgő okos választás az ambiciózus zenészek számára.

A Vonós hangszerek kategóriában vonók és húrok széles választékát találja, valamint különféle kiegészítőket, mint például lábtámaszok, álltartók, tisztítószerek és gyanták, hangolócsapok, hidak, fúvókák és finomhangolók, tompítók, cselló és nagybőgő láblécek, hangszedők vonós hangszerekhez, vonós hangszer állványok, tokok és táskák vonós hangszerekhez, valamint különféle kiegészítők és alkatrészek.